A homoszexualitás nem új keletű jelenség, mégis lépten-nyomon megbotránkoztatást szül. A homoszexuális nőket, leszbikusoknak nevezik, kapcsolatukat pedig leszboszi románcnak vagy szerelemnek titulálják. Maga a megnevezés „Szapphó" ókori görög költőnőről kapta nevét. Ő Leszbosz-szigetén élt és írt, műveiben pedig dicshimnuszokat zengett a nők közötti szerelemről. Nem véletlenül, hiszen ő maga is leszbikus viszonyt folytatott.

Az azonos neműek szexuális kapcsolatát a „Homo"-szexuálitász cikkben már előzőleg taglaltuk. Tény az, hogy a női leszbikussághoz egyes társadalmak toleránsabban viszonyulnak, mint a férfiak homoszexualitásához. A genetikai okon, környezeti hatáson és előzetes negatív tapasztalaton kívül számos tényező hozzájárulhat ahhoz, hogy egy nő a leszboszi szerelem zsákutcájába vegye az irányt. Bár egyre több nő nyíltan is felvállalja másságát, mégis a tágabb környezet előtt ezt a fajta kapcsolatot elrejtve űzik. Magatartásuk - a férfi homoszexuálisokkal ellentétben - kevésbé feltűnő. A leszbikus showkon kívül (ami ugye a szórakoztatóiparhoz tartozik), a leszbikus párok kevésbé megbotránkoztató magatartásról tesznek tanúbizonyságot. Valamilyen okból kifolyólag a leszbikusság társadalmi feltűnősége és jelentősége is jóval kisebb, mint a férfiak homoszexualitása.

A leszbikusság megjelenésében számos tényező játszhat szerepet, ide sorolható többek között a genetikai hajlam, a hormonális zavar, a pszichoszexuális fejlődési rendellenesség, a gyermekkorban vagy serdülőkorban fiúkkal szembeni tiltás, a nemiségellenes gyermekkori neveltetés valamint a heteroszexuális kapcsolatokból származó negatív tapasztalat, a férfipartner szexuális durvasága, erőszakossága, és általában véve a férfiak úgynevezett „ szexuális kulturálatlansága". Ezek a tényezők mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egy nő azonos nemű társ személyében találja meg a szerelmet és a szexuális vonzalmat. A leszbikus nők szexuális kapcsolata ugyanúgy nyilvánul meg, mint egy heteroszexuális kapcsolatban, vagyis a csókolózás és az erogén zónák ingerlése főszerepet kap, azzal a kivétellel, hogy az aktust imitálják vagyis a szemérmetesüket összedörzsölik, szerepet kap a clitorisz-ingerlés valamint a szeméremtest nyelvvel való ingerlése, nem utolsó sorban pedig műpénisz használata. A leszbikus nők többsége a heteroszexuális aktus során szerzett negatív tapasztalatok hatására, több gyengédségre, figyelmességre, érzékibb magatartásformára, testi és lelki gyöngédségre vágyik, amit azonos nemű partnerétől meg is kap, mind lelki mind pedig testi szempontból kielégülésre lel. A leszbikus nők az esetek többségében olyan partnert keresnek maguknak, akik csalódtak a férfiakkal létesített szexuális kapcsolatukban vagy esetenként frigidek.

A tudomány megannyi feltevéssel rukkolt elő azzal kapcsolatban, hogy miként lesz valakiből leszbikus vagy meleg, de 100%-ban még senki sem tudta kideríteni. Tény az, hogy az előítéletek meglehetősen erősek, melyek leginkább arra szolgálnak, hogy a létező társadalmi jelenséget ne kelljen tudomásul venni és elfogadni.

(impulzus.ro)

* Tetszett a cikk? Ajánld ismerőseidnek is, kattints!